Az itt olvasható gondolataim, érzéseim hosszú évek óta bennem lévő gondolatok, melyeket szeretnék megosztani minden kismamával, apuka jelölttel, nagyszülővel, mindenkivel, aki gyermeket vesz a kezébe, aki velük foglalkozik, aki őket szereti!

 

Szülésznői hivatásomból kifolyólag mindig nagyon szerettem az újszülötteket, a kisgyerekeket. Mindennapi munkám szerves része a várandósok ultrahangos vizsgálata is. Így adatott meg nekem, hogy a egy néhány milliméteres embryót édesanyja pocakjában gyakran én pillanthatok meg először. Majd a sors tovább fokozta ezt a kegyet azzal, hogy, e kis emberpalánta világra érkezését milliméterről milliméterre láthatom, még az édesanyja érintése előtt ezen a világon én érinthetem meg elsőként. Ez az érzés, ez a tudat nagyon megérint, elérzékenyít. Naponta csodálhatom ennek a történésnek a tökéletességét, az újszülött okosságát, erejét, kitartását, „teljesítményét”, mely előtt a legnagyobb tisztelettel illik fejet hajtani. Ők azok, akik a vajúdás, a születés hosszú órái alatt egyszer sem csüggednek, nem fáradnak, nem akarják abbahagyni, nem követelnek császármetszést, nem kérnek fájdalom csillapítót, alternatív segítő eszközöket, illóolajat, relaxációs zenét, gyertyafényt,
csak teszik a dolgukat, a kötelességüket úgy, ahogy évmilliók óta mindig is tették. Nem elégedetlenek, nem türelmetlenek, nem nyafognak, nem kérnek és nem kapnak érte ajándékot, virágot, dicsérő szavakat. Ezeket a történéseket látva megtanultam tisztelni emberi nagyságukat, erejüket, határtalan okosságukat, tisztaságukat.

Megtanultam fejet hajtani bölcsességük, mértéktartásuk, kicsi testük tökéletessége előtt.Megtanultam meríteni mosolyukból, testük melegéből, illatukból. Megtanultam, s tanulom ma is.

Fejlődöm, ahogy ők fejlődnek, s mindezt ennek a kicsi testnek, nekik köszönhetem. Rajtuk keresztül figyelhetem meg a test és lélek egységét, az örök fejlődés fontosságát és lehetőségét.

 

Rövidesen első unokám is megérkezik. Még meg sem érkezett, mégis rengeteget adott nekem. Hozzásegített összefüggések megértéséhez, könyvek elolvasására, gondolataim újragondolására, értékrendem újra értékelésére, fejlődésre inspirált. Általa megértőbb, jobb, bölcsebb, embert szeretőbb lettem. Köszönöm Neki. Újabb bizonyítékot adott arra, hogy ez a kis test, egy kicsi kezdődő élet mire képes, mit ad nekünk. Gazdagságot, tudást, határtalan szeretetet, hitet, erkölcsi fejlődésünk lehetőségét.

Hajoljunk meg hát minden kis teremtés előtt megszületése előtt és után! Higgyük el amit szemével, mosolyával, kisugárzásával mond. Ne gondoljuk, hogy mi vagyunk a nagyok, az erősek, a mindent tudók. Ne legyünk okoskodók, egoisták, önzők, csak hallgassuk, figyeljük, szeressük őket,

 

„mert rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés.” (József Attila)